A Füvészkert története a kezdetektől napjainkig
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertjének alapítása és két évszázados fejlődése nem csupán egy patinás múltú hazai intézmény története, hanem nagyobbrészt azonos a magyar botanika kezdeteivel. A Kert történetéről számos írás, összefoglaló, könyv született és szerencsére fennmaradt az évek során, ezek alapján kíséreltem meg rövid betekintést nyújtani sorsába.
Az 1635-ben megalapított nagyszombati (ma: Trnava, Csehszlovákia) magyar egyetemen 1769-ben létrehozott kémiai és botanikai tanszék első professzorául Mária-Terézia királynő Winterl József Jakabot nevezte ki. Winterl kezdeményezte a botanikus kert létrehozását, amelyhez 1771 nyarán egy vizes, bozótos legelőt vásároltak. A kert valós megteremtése sok akadályba ütközött, deWinterl olyan szorgalommal és kitartással tevékenykedett, hogy rövid négy év alatt mintegy 950 növényfajt tudott felmutatni.
1775-ben a jezsuiták kertjéből mintegy 4000 négyszögölnyi területet jelöltek ki az egyetem botanikus kertje céljára. Ez már bekerített, gondozott terület volt, és ide szállították át a régi kert növényeit ahol már Winterl kapott kertészt és segédet is. Viszont1776 őszére már eldöntött tény lett az egész egyetem Budára való költöztetése, amely Kempelen Farkas felügyelete alatt meg is valósult.
Az első budai tanévben (1777/78) a növények Winterl magánkertjében – voltak.A budai várban székelő egyetem a botanikus kert céljaira csak 1778-ban tudott egy igen kedvezőtlen adottságú telket szerezni a Krisztinavárosban. Winterl megint a magáéból áldozott, rendbe hozta a területet, sőt kisebb üvegházat is építtetett. Mindezeken túl évente sok száz növényt és maganyagot vitt be és honosított meg a botanikus kertben. Ez a bennszülött növényekben gazdag és lényegében még ismeretlen magyar növényvilágot jelentette.
A kertet 1784 tavaszán az egyetemmel együtt Pestre költöztették.A növénykert a ferencrendiek telkén került kialakításra, bár ez igen akadozva indult el. A helyzet II. József császár, 1786 augusztusi Iátogatása után jobbra fordult. Szükségleteit a kancellária fedezte, és építkezései is fellendültek: elkészült a vízi növények márványmedencéje, egy teleltető, sőt végre egy üvegház is.
Már itt segédkezett Winterl adjunktusa, Kitaibel Pál. A kert 1787-től végre komoly fejlődésnek indult, és Winterl, majd Kitaibel szakszerű vezetése mellett 1800 tájára első virágkorát élte. A gyűjtemények megfelelő helyre kerültek és a bécsi kertből is sok mag és növény jutott Pestre. Megindult a·nemzetközi magcsere is.
Winterl több külföldi elismerés mellett végre a kormányzattól is kapott erkölcsi és anyagi támogatást egyaránt.
1790-es évektől a kert vezetője a „magyar Linné”, Kitaibel Pál lett. 1794 tavaszán közel 2000 fajt számlált a Kert növényállománya, amely szépen gyarapodott felfedező útjai során, melyeket több mint másfél évtizeden át állami és egyetemi segítséggel végzett.Mintegy 20.000 km-t járt be kocsin, lovon vagy, gyalog barátja és fő támogatója Waldstein Ferenc gróf társaságában.1809-ben pedig már 4000 körüli a fajszám.Kitaibel kiterjedt levelezést és növénycserét folytatott kora szinte minden jelentős botanikusával.Sajnos a kert gondozását többnyire Hundsrath főkertész végezte, aki elhanyagolta kötelességét.
1809-ben a kert újra költözött, részben a Trefort-kertterületén helyezték el, de a teljes rendezés csak 1816-ra fejeződött be.A kertben 3 üvegház épült: hideg-, mérsékelt és melegház. Ezenkívül kertészlakások, raktárak, könyvtárterem. Volt a kertben még teleltető, csiráztató helyiség, árkok mocsári növények számára. Kitaibel 1816 elején nyugalomba vonult.
Pályázat eredményeként az erfurti születésű botanikus, Haberle Károly lépett Winterl és Kitaibel örökébe.A botanikus kertet néhány év alatt igen magas színvonalra emelte. Segítőtársa, az új főkertész, az orvos végzettségű Rochel Antal. A kert gyűjteményét, amely eddig elsősorban hazai fajokból állt, magashegységi növényekkel bővítették, így a fajszám az évek alatt majdnem elérte a 10 000 taxont. Sajnos Haberle rablógyilkosság áldozata lett.
Utódja Sadler József, aki elsősorban muzeológusként tevékenykedett, így a növénykertre kevés időt szánt, a kert és az európai hírű gyűjtemények gondozása Rochelre maradt. A kerti üvegházak 1836 óta egyre rosszabb állapotba kerültek, majd Rochel nyugalomba vonulása után értő kezeket nélkülözve romlásnak indultak.
Az újabb áthelyezési terv eredményeként, 1847 áprilisában József nádor javaslatára az orvosi kar 80.000 Ft-ért megvette Festetics Antal gróftól, több mint 10 hektáros birtokát, amelyen a kert részben mai napig található. Festetics Antal egyemeletes vadászkastélya ma is fennáll, mint a botanikus kert igazgatósági épülete.
A feladat az új helyszínen a kert újrateremtése volt. Az elkövetkező években a kert igazgatói és a főkertészei igen nehéz körülmények között próbálták ezt megvalósítani. Az 1863-ban megtartott leltározás mindössze 1866 fajt talált a kertben.
A fordulópontot Linzbauer Ferenc zoológus professzor kinevezése jelentette, akinek a kert ismételt fellendülése volt köszönhető. Újra megszervezte a teljesen elhanyagolt magcserét. 1865-ben már 6650 a növények fajszáma, ebből üvegházi faj pedig már 2000. Felépül 1864-65 között a 62 m hosszú, 3 részes nagy üvegház (pálmaház). Megnyitása után, az 1866-ban kiadott katalógusban is már több orchideanév található: pl. Bletia purpurea, több Cymbidium, Maxillaria, Stanhopea, és Cypripedium(Paphiopedilum), faj.
A Kert újabb virágkora Jurányi Lajos kinevezéséhez és Fekete József főkertész munkásságához fűződik.Fellendült a magcsere, az üvegházak ritkaságai egyre szaporodtak, a nagy pálmaház belseje már trópusi őserdőre emlékeztetett. Az arborétum, már 1000-nél is több fajt számlált.A kert fajállománya túlhaladta a 10 000-t, ami már európai viszonylatban is kivételes szintet jelentett.
1893-ban megnyílt a Viktória-ház,ebben termesztik mai napig, évről-évre – sok más trópusi vízi és mocsári növény társaságában az amazonasi tündérrózsát, amely 1894-ben hozott először virágot a növénykertben.A Victoria virágzása azóta is évente visszatérően felkelti a szakemberek, különösen pedig a napi sajtó és a nagyközönség érdeklődését.
Egy 1897-ben datált újság mellékletében (Magyarország és a nagyvilág) dr. Tőkés a következőket írja: „Orchideák, melyekből az Egyetemi füvészkert, mintegy 200 fajban ritka szép gyűjteménnyel bír, melyek között az igazi vaniliát is (Vanilla aromatica) megtalálhatjuk.” Valószínűleg ebben a megfogalmazásban a fajokat és hibrideket nem különíti el.
A 20. század elején jelent meg ugyan, de cselekményét tekintve 1890 körül játszódik Molnár Ferenc műve, „A Pál utcai fiúk, mely az egyetem kertjének örök emléket állított. A nyelvújításkori szó – „füvészkert”- köztudatba kerülése az írónak köszönhető.
Az 1890-es évek során kezdődött a kert megcsonkítása. Az új igazgató anövényfiziológus,Mágocsy-Dietz Sándor és mások próbálkozásai ellenére,az eredetileg 18 holdnyi botanikus kert mindössze egyharmadára zsugorodott össze a kórházépítések megkezdése miatt (azóta területe már csak 3,1 hektár). Tervezték a kert átköltözését is, ami nem valósult meg.Fekete Józsefnek köszönhető, hogy bár az arborétumi rész jelentősen csökkent, az üvegházi anyag csaknem változatlanul megmaradt. Halála után a komoly ismeretterjesztő munkát is kifejtő Schneider József lett a kert felügyelője.
1930-as években újra fellendülés következett be, részben az új igazgató Tuzson János kinevezésével. Több új ház is létrejött akaktusz- és szukkulens – gyűjteménynek (1300 faj, fajta), a trópusi páfrányoknak, a rovarevő növényeknek, az orchideaféléknek (5-600 faj, fajta). Schneider József kertészeti főfelügyelő kerti csereakciókat rögzítő füzete alapján tudjuk, hogy mely orchideákat szerezték be 1929-től, többek között partnerek voltak a Várkert, a Kertészeti Tanintézet, a Székesfővárosi Állatkert Pálmaháza. Báró Szalay és Báró Hatvany (Hatvan) gyűjteményéből 1936-38 folyamán kapott a kert orchideákat. A gyűjtemény gyarapodásában szerepet játszott a hazánkban újdonságnak számító orchideák magról való szaporításának megkezdése, ami Galambos Mária nevéhez fűződik. Egy 1933-ból származó kerti növényjegyzék 950 fás, 2800 lágyszárú és 1940 üvegházi növényt mutat ki, tehát közel 5700 fajt.
Történelmi esemény, hogy 1944 novemberében itt fogták el BajcsyZsilinszky Endrét. Az infláció, pénztelenség és a világháborús események hatása egyre nyilvánvalóbb lett. Ezekben az években Szabó Zoltán, majd Gimesi Nándor lett a kert vezetője. A kert hanyatlásának kezdete most még rohamosabb, a befejezés pedig egészen tragikus.A kert fenntartása is egyre nehezebbé vált, majd 1945. január 3-5. között bombatámadások során az összes üvegházak tönkrementek, a növénygyűjtemények elfagytak.
A háborús károk helyrehozatala tulajdonképpen csak 1947 nyarán kezdődött el, az első növényházcsoport felépítésével.
1955-től Soó Rezső akadémikus lett az igazgató. Irányításával, Simon Tibor docens és Kaposvári Ferenc főkertész közös tevékenységének köszönhetően a kert korszerűbb formábanmegújult, ami növénytársulások bemutatását, a szabadföldi rendszertani rész modernizálását jelentette.
1960-ban az egész kertet természetvédelmi területté nyilvánították.1966 őszére elkészült a pálmaház és a kibővített kaktusz- és szukkulensház is. Mellette a kiszolgáló épület emeleti részen pedig 3 kisebb kutató laboratóriumot alakítottak ki, amelyben jelenleg az 1986-ban létrehozott orchideaszaporító laboratórium foglal helyet. A Magyar Tudományos Akadémia botanikai kutató részlege is itt működött ebben az időben. Itt dolgozott Borsos Olga is, aki a hazai orchideaflóra megismerésében komoly érdemeket szerzett. Ebben az időben a kert látogatóinak száma évente 10-12 000 körüli.
Soó Rezső 1969 februárjában nyugalomba vonult, a kert vezetését Priszter Szaniszló vette át. Burger Károly aki sok évtizeden keresztül volt főkertész a 70-es évek felújítási munkáiból és a növényanyag gyarapításából is kivette részét. A kert továbbfejlődik botanikai szempontból (termés- és maggyűjtemény, magcsere kapcsolatok és a növénygyűjtemények) és infrastrukturális szempontból is (központi fűtésrendszer, majd gázkazán).A Kert vezetősége a továbbiakban is szükségesnek tartotta az orchideagyűjtemény gyarapítását. Kaposvári Ferenc később Burger Károly az 1960-as években a Hallei Botanikus Kertből jelentősebb orchidea beszerzést hajtott végre. A Sasad Tsz közreműködésével 1969-ben a Münz és a Wichmann cégtől érkeztek különféle Cattleya hibridek. 1972-ben, az utóbbitól, elsősorban botanikai fajokat hoztak be.
1982-től Isépy István a kert vezetője, főkertésze Orlóci László lett. 1984-ben nagyméretű, modern üvegházba kerültek át a gyűjtemények, következő évben hasonló jellegű szaporító ház készült.1986-ban az orchideagyűjteményhez mintegy 180 tiszta faj tartozott és közel hasonló számú hibrid.
1987-ben Dr. Makara György segítségével sikerült Indonéziából több botanikai fajt beszerezni, majd halála után elsősorbanCattleyahibridek kerültek gyűjteményéből a botanikus kert tulajdonába és két már több évtizedet megélt, hatalmas Epidendrum ciliare tő.
A 80-as években a schönbrunni botanikus kert (Schönbrunn Bundesgarten) –gyűjteményéből, majd Mexikóból, élőhelyi gyűjtésből sikerült botanikai orchideákhoz jutni Pátkay Tamás révén. A Lehel Andor gyűjtemény megvásárlásával a Paphiopedilumhibrid gyűjtemény gyarapodott.
A 2000-es évek elejei orchidea beszerzések a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem majd a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem botanikus kertjéből történtek.
Az orchideagyűjtemény fejlesztésének forrásai között a hazai közgyűjtemények is szerepeltek. Az 1976-ban alakult Orchidea Munkacsoporttal, majd 1991-től Magyar Orchidea Társasággal a botanikus kert mindig szoros kapcsolatot ápolt, 1984 és 1995 között az orchidea-kiállítások és a klubélet színtereként is. Ez a tagság és a botanikus kert közötti növénycserében is nyomon követhető.
Végül a jelenlegi helyzetről néhány szó. Az orchidea labor számára mai napig forrást jelent a saját gyűjteményben való beporzáson, a külföldi botanikus kertekből, Index Seminumon keresztül történő magcserén kívül, a gyűjtőktől származó szaporítóanyag. Jelenleg az itt végzett aszimbiotikus magvetésből történő szaporítás eredményeképpen az üvegházban orchideamagonc nevelés is folyik és több fajból már virágzó példányt is sikerült felnevelni.
Orlóci László 2005-től megkapta a kertvezetői pozíciót, a kert főkertésze Kiszel Péter lett, ők szervezték és bonyolították le a 2008-ban induló KMOP pályázatok segítségével megvalósuló fejlesztéseket, átalakításokat.Ez a pályázat lehetővé tette többek között a bemutatóházak, a pálmaház, a rendszertani részek felújítását is. 2010-ben az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében elsősorban botanikai fajokkal gazdagodott az orchideagyűjtemény, a Marczika KFT közvetítésével.
A 2012-ben kiadott ELTE Füvészkert élőnövény-gyűjteménye tematikusan közli a nyilvántartásban szereplő fajokat, fajtákat. A nyilvántartott fajszám 8000, az orchideákat tekintve 332 botanikai faj szerepel.
Természetesen a füvészkert fontos részét képezi mind a mai napig a herbárium, a könyvtár és a maggyűjtemény. Jelenleg a kert mintegy 350 botanikus kerttel áll kapcsolatban, aminek fontos része az Index Seminumok alapján folyó magcsere.
A 2000-es évektől változatos rendezvények vonzzák a szakmai-és nagyközönséget, a látogatói létszám is folyamatosan nő, jelenleg több mint 50 000 főre tehető.
Irodalom:
Dr. Priszter Szaniszló (1971): A Budapesti Egyetemi Botanikus Kert (1771-1971), kiadó: Józsefvárosi M.K.
Dr. Szikra Éva (2017): A Budapesti Füvészkert története, kiadó: Építésügyi T. K.
Dr. Isepy István (2012): Eötvös Loránd Tudományegyetem Füvészkert élőnövény- gyűjteménye, kiadó: Paulus 2008 Kft.