Virágzik a kínai szilva az ELTE Füvészkertben

Az enyhe tél és korai tavasz biztos jele, hogy teljes virágba borultak a kínai szilva vagy más néven japán kajszi fák (Prunus mume) a kertben.
A növény a dél Kínából a  Jangce folyó mellől származik, de később Japán, Korea , Tajvan és Vietnam területén is meghonosodott, komoly kulturális hagyományt teremtve ezzel. Eredeti élőhelye a ritka erdők, patak partok, erdős lejtők mente, és a hegyek melegebb oldalai 1,700-3,100 méter magasságig. De termesztett kultúrában is sok helyen ültetik.
A fája 4-10 méter magas.  A virágok 2-2,5 cm átmérőjűek és csodálatos illatúak. Számtalan változata a fehér, rózsaszín és piros különböző árnyalataiban pompázik. Sokszor a virágzásakor még meglévő hótakaróval is dacol. Ez az egyik legkedveltebb virág Kínában, és évszázadok óta gyakran feltűnik a kínai képzőművészetben, költészetben.
A szilva virág nem csak a kitartást és a reményt szimbolizálja, hanem a szépség, a tisztaság, és az élet mu landóságát is jelzi.
A legenda úgy tartja, hogy egyszer az 1. Holdhónap 7. napán a császár Wu Liu Song lánya, Shouyang hercegnő a szilvafák között tett sétája után megpihent az Hanzhang palota eresze alatt. A szilvavirág szirmai rátapadtak szép arcára és így nyomot hagytak homlokán, mellyel a lány szépségét fokozták. Ez szó szerint a “szilva virág smink”.
Egy klasszikus kínai motívum a hagyományos pavilon szilvavirágokkal a holdfényben.

A gyümölcs nyár elején érik, ami egybe esik Kelet-Ázsiában az esős évszakkal ezért ezt az időszakot itt  Meiyu-nak szó szerint “szilva eső”-nek is nevezik.  A csonthéjas gyümölcs 2-3 cm-es a héja sárgára, néha vöröslőre, a húsa sárgára érik. A fát gyümölcséért és virágjáért is termesztik. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a termés és virág kivonata gátolja a Helicobacter pylori által okozott gyomorhurut és a gyomorfekély kialakulását.